Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

Selmec." — Bárcsak leírta volna itt azt is, hogy kételkedésé­nek milyen érvei voltak, hogy tüzetesen szemügyre véve azokat, vagy visszautasíthatnánk, vagy elfogadhatnánk a mindenki előtt ismeretes hitet vagy vélekedést a régi és az új Selmecről! Szokásom szerint, vagyis őszintén és vitatkozó szándék nélkül akarván elmondani, hogy nekem mi a véle­ményem erről az egész dologról: úgy gondolom, hogy ha lé­tezetett valamilyen régi Selmec, akkor annak pusztulását ko­rábbra kell tenni, mint a XV. század 43. esztendeje. Ekkor pedig az új városnak, amely ma is fennáll, az eredete annyi­val lesz korábbi, amennyivel régebbinek állítjuk a régi város korát és pusztulását. A városnak a Rozgonyi Simon által történt feldúlása például alig, vagy egyáltalán nem vág össze a régi Selmec kinézetével: a régi városban mdniilkk egyetlen templom sem volt, amelyet tűzzel égettek volna el ama szentségtörő rablók — ahogyan ezt sem haboznak vallani azok, akik a leginkább jártasak a selmeci régiségekben. Selmec történetének legszorgalmasabb összeállítója, Richter József írja a következőket: „Erős kételkedésnek marad hely, hogy vajon volt-e valamikor szentegyház ennek a vá­rosnak a területén: hiszen nyilvánvalóan világos, hogy a A Meletema historicum dc libera regia montanaejuc civitate Schcmni­ciensi című munkájának a XIV. §-ában. O azon szüntelen való tö­rekvésünket, amellyel hazánk leírása céljából munkálkodtunk, nem kevésbé tudósán, mint amennyire szívesen támogatni akarva írta meg ezt a munkát és - hazánkfiai körében szokatlan példa gyanánt ­örömest meg is küldte nekünk, hogy vele a tanulmányunkat teljeseb­bé tegyük.

Next

/
Thumbnails
Contents