Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
város alapjait, amelyik a régi város alatt délnyugatról napkelet felé nyúkk; s a völgy mindkét oldalán épületeket emelve, két piactérrel — ezeket a szászok a maguk szóhasználatával Ringnek nevezték el - látták el a várost, oly módon, hogy fekvésüknek megfelelően az egyikre a felső, a másikra pedig az alsó elnevezés ragadt rá. Itt, vagyis az alsó piacon szilárd módon, ama kor szelleméhez illően és az építészet gótikus modora szerint, ennélfogva eléggé szépen megépített házakat látunk, így egyedül csak a fekvés egyenetlenségét lehet kárhoztatni: ez okozza tudniilkk, hogy az épületek sora az egyik helyen kicsavarodik, másutt pedig megszakad. A felső piac épületei azonban szépen megfelelnek egymásnak és egy nem kicsiny terület marad szabadon közöttük, amely lassanként egy lejtőben végződik. Itt a régiek, akik ilyen fogadalmat tettek, egy vizet csorgató Szentháromság-oszlopot állítottak fel, azért, mert a nép megmenekült a pestisjárványtól. Hallomásból tudjuk, hogy a városnak a napnyugat felőli legszélső utcájában két stádium távolságnál is tovább be volt kőházakkal építve az a városi völgy, amelyiken keresztül vezet a királyi út és amely keleti irányba nyúHk; ez a völgy a fémek kiolvasztása és megtisztítása céljából épült műhelyekben végződik. Innen lehet fogalmat alkotni arról, hogy mekkora is a kerülete az egész városnak. A völgy mélyétől kezdődve ugyanis mindkét hegyoldalon, egészen a gerincekig állnak minden rendszer nélkül, szétszórtan és mintegy fürtökben csüngve az épületek; felülről nézve borzasztó látvány, ahogyan a házak és a viskók — úgy tűnik — romba dőléssel fenyegetik egymást. A bányamunkások tele-