Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

azok az épületek, amelyeket az előző évben megkímélt a tűzvész, a bányákat pedig, valamint ezek aknáit és tárnáit hatalmas hasadékok és a sziklák leszakadozott rakásai rongálták meg rútul és olyannyira, hogy az egyik helyen igen kemény dombok, másutt pedig mély völgyek jöttek létre hirtelen. És mindenfelé semmi más, Quam chaos et nigro squallentia pumice saxa feraH circum tumulata ruina — azaz csak káosz és fekete habkőtől szennyes sziklák, amelyeket gyászos omladék vesz körül. A városi levéltárnak az a bizonyos emlékirata, amelyről szóltunk, így ír erről: „A következő esztendőben továbbá, a Pünkösd ünnepe előtti legközelebbi pénteken heves földrengés volt, olyannyira, hogy valamennyi bánya, a legtöbb kastély és kőfallal kerített ház összeomlott." — Ez a földrengés, amint azt könnyű kikövetkeztetni, nem történhetett az emberek pusztulása nélkül: sőt bizony látták is, hogy nemcsak a várost, hanem az embereket is eltemette. X.§ Azt hihetnénk, hogy ettől a két gyászos eseménytől elpusztult Sekncc; ha csak nem úgy lett volna megírva a sors könyvében, hogy az elpusztult régi város jelentse a kezdeteit egy másik, új városnak, amely még ma is fennáll. Azt mondják, hogy a régi város romjai, amelyek a földrengés idején a hegy lejtőjéről a mély völgybe hullottak le, szolgáltattak alkalmatosságot egy ekkora dologra. Ama régi Selmec ugyanis