Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

egy eléggé magas fekvésű helyen, észak és nyugat között települt, s így a lejtő tetején lévén, az összeomlott falak és azok kövei az alattuk fekvő völgy mélyére zuhantak le. S ezeket a köveket használták fel végül az új város felépítésére a polgárok, akik rettegtek a minap történt gyászos események következtében elpusztult régi várostól. Az esztendőt, amelyben az építés megkezdődött, egyesek — ha egyáltalán hinni lehet nekik — ugyanannak mondják, mint amelyiket az utókor előtt a földrengés tett nevezetessé: vagyis 1443-nak. De ez, ha szabad róla véleményt mondani, egy ekkora vállalkozásnak csupán sovány alapja kellett, hogy legyen, részint a polgároknak és bányamunkásoknak az ismételt pusztulásban megfogyatkozott száma miatt, részint pedig az ama rendkívül zűrzavaros korszak nyomorúsága következtében, amelytől akkoriban szenvedett Magyarország. Jóllehet Erzsébet királynénak az előző esztendőben bekövetkezett halála után megköttetett a béke Amurát szultánnal és ebben az évben már jól kezében tartotta I. Ulászló király a magyarországi dolgokat — de amikor Julianus kardinális nagyonnagyon haszontalan tanácsára ezt a békét felbontotta és veszedelmes háborút indított Amurát ellen, azzal olyan nagy nyomorúságba taszította Magvarországot, hogy az valamennyi közül a legnagvobb és a legkártékonyabb volt IV. Béla királynak a tatároktól elszenvedett veresége óta. A király ugyanis a teljes hadsereggel együtt elpusztult Várna alatt és a legnagyobb veszedelem fenyegette volna az egész nemzetet, ha a kedvezőbb szerencse ki nem mentette volna abból az ütközetből Hunyadi Jánost — de erről már nem aka-