Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

amelyet korábban a selmeci plébános szedett be, ezután már a bélabányai plébános kapja meg és ő fizessen két esztendő időtartam alatt az érseknek aranyban 9 forintot. Szintiig}' ennyi időtartamra a selmeci plébános is csak 9 forintot tartozott adni." - Mindezek az események már Korvin Mátyás alatt történtek és arra szolgálnak bizonyságul előttünk, hogy ekkor már egyenjogúvá lett Bélabánya és a királyi városok közé számíttatott; de erről majd a maga helyén beszélünk. IX. § A selmeciek különleges jogait, amelyekről már szóltunk, okleveleket adván ki róluk, egymással vetekedve erősítették meg az azután trónra lépő királyok. A legfontosabbak között tartjuk számon ezek közül Zsigmond királynak ama két oklevelét, amelyeket 1405-ben, illetve 1425-ben adott ki; továbbá Hunyadi János oklevelét 1447-ből, azután a fiának. Mátyásnak az okleveleit 1467-ből, 1471-ből és 1479-ből; valamint II. Ulászló okleveleit 1496-ból, 1500-ból és 1507ből, végül II. Lajos király oklevelét az 1520. esztendőből. És bizony Zsigmond király elhunytakor minden boldogsága megvolt a városnak, ha nem számítjuk a husziták beütéseit, akik egyszer is, másszor is rémületbe ejtették részint a többi bányavárost, de legelsősorban Selmecet. De miután Zsigmond meghalt, fordulni kezdett a város szerencséje és egyrészt a szomszédok irigykedése miatt kezdett szenvedni, másrészt pedig egyéb viszályok kavarták fel: egészen addig,