Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

míg végül Albert király özvegyének, Erzsébetnek az uralkodása alatt minden fenekestül felfordult. A dolgot az elején kell kezdeni. Miután Albert — ahogyan az köztudott — eltávozott az élők sorából és Erzsébet nem ellenkezett, a magyar főurak a lengyel Ulászlót választották meg az ország trónjára, de — ahogyan ez is nyilvánvaló — igazán érett megfontolás nélkül: hiszen ezzel a választással a később egy fiúgyermeknek életet adó királynét is és nem kevés főurat is megbántottak. Két pártra szakadván tehát Magyarország, egyesek a csecsemőt, mások pedig az idegen földről ideszakadt királyt támogatták állhatatos igyekezettel. A bányavárosok azok közé tartoztak, akik az utószülöttet támogatták — s ezt vagy önként cselekedték, vagy pedig Giskrának a parancsára, akit Erzsébet királyné állított ennek az érctermő területnek az élére. Ennek az időszaknak a csapásait Bonfini mondja el részletesen,

25 ennélfogva őt kell idézni, hogy Selmec pusztulását annál szemléletesebben adjuk vissza. A következőket írja: „Ebből (Ulászló felkenését emktette) az egész Magyarországra elmondhatatlan háborúság következett; ezután bomlott fel minden egyetértés és léptek fel mindjárt az áldatlan viszálykodások, keletkeztek az ellenségeskedések és gyűlölködések. Elhallgattak a törvények és lábbal tiportatván a jog, mindenki aszerint viselkedett, ahogyan hajtotta tulajdon vágya: mindenki saját magának a bírája volt, mindenfelé erőszakot, rablásokat és gyilkosságokat követtek el, súlyos ellenségeskedések törtek ki mindenhol — a III. dekád, IV. könyv, 424. lap, 32.