Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

de olyanokra is, amelyeket máshonnét szereztek meg. Azt mondják, hogy a szászokat később csalogatta ide a bányák művelésének a vágya, azután, hogy rendre visszaszorították a morva szlávokat; de a beköltözésük idejét még azok sem jelölik meg, akik teljes igyekezetükkel kutatják a szászok itteni gyökereit. Vannak, akik azt hiszik, hogy Nagy Károly űzte őket ide számkivetésbe, miután megzabolázta ezt a nagyon vad és egyre-másra fellázadó népet — de van miért kételkednünk abban, hogy vajon lehetséges volt-e egyáltalán ez akkor, amikor az egész Európa nagy veszedelmére az avarok, vagyis a magyarok lakták ezt a területet? Később vándoroltak be tehát a szászok és a fémbányászat kedvéért: s talán éppen akkor, amidőn országukat megalapítván, Krisztus hitét is felvették a magyarok és a kölcsönös kereskedés, sőt a rokoni kapcsolatok révén elkezdtek barátkozni a németekkel. Ez azonban egyrészt nem hirtelen történt, másrészt pedig a betelepülőknek nem akkora tömegével, hogy az elegendő lett volna a városoknak a szokásos módon való megalapítására: megtartották tehát régi helyeiket ama bányászkodó szlávok és végezték a munkájukat nemcsak szorgalommal, hanem jeles haszonnal is egészen addig, amíg a szászok meg nem erősödtek és fel nem emelték a fejüket. Ezért történt, hogy nem kevésbé heves, mint amenynyire állandó viszálykodás tört ki e két nép között. Műveltségük, vagyonuk és a bányászatban való jártasságuk tekintetében a szászok megelőzték a szlávokat: ezek viszont a munkában való türelmükkel, a vidékhez és az életmódhoz való alkalmazkodásukkal, erkölcseiknek bizonyos nemes