Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

említi Bonfini,

13 ámde a fémekről nem beszél. „Odalricus — írja — fiát, Bratislávot a lengyelek által nagyobb részben elfoglalt Morvaország élére állította, amelyet az, miután kiűzte az ellenséget, uralma alá is vetett, sőt a lengyelek megszámlálhatadan sokaságát, akik a háborúban fogságba estek, Magyarországra hajtotta, hogy ott eladja őket." — Virágzott tehát Szent István uralkodása alatt Magyarország bányászata, hiszen ekkor már tudtak venni és alkalmazni rabszolgákat a munkálatokhoz: és a fémeket valamennyi király közül vagy István kezdte el bányász tatni, vagy pedig atyja, Géza. Ezek a dolgok bizonyosak: minden egyébben pedig van valami valószínűség ugyan, de mégis bizonytalanok és minden oldalról kétségbe vonhatóak. v.§ Selmecbánya bizonytalan eredetéről legyen elegendő annyi, amennyit elmondtunk: most azt kell kinyomoznunk, hogy kik voltak első lakosai. Ennek dicsőségét a szlávoknak kell tulajdonítanunk — ezt nem merészekk tagadni még a mostani szászok sem, akik a várost lakják. De felteszem a kérdést: milyen szlávoknak? A vélemények két irányba vezetnek bennünket. Bizonyos tudniillik, hogy ama régi időkben egéII. dekád, II. könyv, 193. lap, 30. - Dubravius is hallgat a bányászokról, elmondja azonban, hogy a lengyeleket „százasával, miként a barmokat, úgy adták el Magyarországra." (I Iistoria Bohemiae, VIII. könyv, 49. lap, 3.)