Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

IIa a magyarok évkönmeinek hinni lehet, mint ahogyan hinni is kell akkor, amikor a külországbeli írók oly mély hallgatásba burkolóznak: abban az időben, amelyre Selmec kezdeteit teszik a most említett cédulák, jött ki Almos, a magyarok első fejedelme Szkíthiából Erdélyországba hatalmas hadseregével, s itt felépítvén a hét várat, arra adta elméjét, hogy a Dunán innen és túl terjedő, s egykor Attila által birtokolt Magyarországot fegyverrel megvegye és visszaszerezze. De amidőn a leigázott népekből való orgyilkosok még ez előtt a hadjárat előtt megölték őt, csak a fia, Árpád — a magyarok között szolgák és kincsek tekintetében a leghatalmasabb úr — hajtotta végre az elhatározást és legyőzvén Szvatoplukot, uralma alá hajtotta az innenső és a túlsó Magyarországot, amelyet aztán olyan módon osztott fel egymás között a hét vezér, hogy azt a területet, amelyen a bányavárosokat találjuk. Léinek adták — vagy sorshúzással, vagy pedig elhatározott szándék szerint. „Az ötödik vezért Léinek nevezték, azt tudniilük, aki elkergette a cseh messianusokat a golgathai részekről és, mint mondják, hosszabb időn keresztül táborozott azon a helyen" — ezek Thuróczi szavaid Hogy Golgatha a mai Galgóc volt, a messianusok, vagyis a cseh keresztények pedig a morvák, erről a maga heChronica Hungarorum, II. rész, VII. fejezet, 32. lap.