Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

lyén már szóltunk.

1 Mármost mindezekhez azt tesszük hozzá, hogy azon az egész területen, amely a Vág és az Ipoly folyók között fekszik, Léi telepedett meg, székhelyét pedig Galgócra tette. Ezek az események azonban a 747. és a 750. esztendő között történtek — s nem kevésbé kegyetlenül, mint amennyire a terület és a lakosok szenvedésével zajlottak le. Azt mondja ugyanis a történetíró: „kiűzték a cseh messianusokat", s nehéz elhinni, hogy a halálra gyötört lakosok még csak gondolkodtak volna is város alapításáról, hogy ne mondjam: nekiláttak volna várost építeni — hacsak valaki nem azt akarja gondolni, hogy a hegyvidéki kunyhókban szétszórtan lakó bányászok az ellenségtől való télelem következtében az erdőségekben mintegy polgári közösségekbe tömörültek, mivel nyilvánvaló, hogy sok városnak és várnak az eredetét ilyesféle szomorú alkalmatosságnak lehet tulajdonítani. Ma azonban erről akarjuk meggyőzni magunkat, akkor arra az álláspontra kell jutnunk, hog)* már sokkal a 745. esztendő előtt bányászták itt a fémeket a csehek, vagvis a morvák — az ő uralmuk alá tartozott ugyanis akkor ez a vidék —, mégpedig mindenütt akkora számú munkással, hogy azok közösségbe tömörülvén, képesek voltak egy eléggé nagy városnak megvetni az alapjait: és éppen ez az, amit én nem tudok elfogadni. Talán helyesebb lenne — ha egyáltalán állítani akarunk valamit ebben a bizonytalan dologban — Bányának, vagyis Selmccnek a kezde10 Nyitra vármegye története, Különös rész, IV. fejezet, I. szakasz, VIII. szám, II. §.