Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

amelyeket egyedüláUó és különféle mesterségbek tudással építettek, valamint egy tanácsház, amelynek, mivel már hercegek és grófok felügyelték, határozott szándékkal jelesebb külsőt adtak, hiszen minden hét egy-egy napján itt folytattak buzgó tanácskozásokat annak érdekében, nehogy valami kár érje a bányászatot. A vaUás életre hívott egy kápolnát, jóUehet szerényét, ámde amelybe mégis nap, mint nap nagy számú nép áramlott, hogy könyörögjön az isteni segítségért élete és vagyona veszedelmének az eltávoztatása érdekében. Legújabban Szent Jeromos rendjének a városba érkezett és onnét a hegyekbe költözött szerzetesei által növekedett na1 ^9 gyobbra a szentek tisztelete; " ez a közösség a Sternbach névnek tartozik köszönettel, valamint az ájtatos és vallási elkötelezettségének azért, hogy behívatott, az előrelátásának, hogy áUandó lakóhelyet nyert itt, továbbá a bőkezűségének, hogy gyarapodott és fejlődött. S hogy el ne homályosíttassék a fényes méltóság, hetipiacokat is tartanak ezen a helyen, annál is sűrűbben látogatottakat, hogy itt vezet át az országút; az eladásra szánt árucikkek után pedig sem adót, sem részesedést nem szednek; a munkások között kiosztott munkabérből pedig bőven jut az embereknek a portékák beszerzésére." Ilyen tehát annak a mai Windschacht kinézete, amelynek, s ez köztudott, minden fejlődése a bányák Arra, hogy VI. Károly császár és király kegyelme 1734. július 26. napján adományozott itt székhelyet ennek az. új rendnek, azért is nagyon jé>l emlékezünk, mert ugyanabban az évben és napon erősítette meg kegyelmesen a császár ezt a mi munkánkat a jétváhagyásával és oklevelével, valamint a magyar kancellária közreműködése által.