Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

gazdagságától függ. Módfelett kellemesen érezte itt magát két napon keresztül való tartózkodása során az igen tanult Tolkus.

13

" „Jóllehet ezek — mondta, amikor a telérek megtapasztalásának a tudományáról beszélt — nekem már a legkevésbé sem jelentettek újdonságot, a bányamunka teljes és csodálatra méltó gazdasága, amely a polgári igazgatásban és irányításban áll, mégis bámulatosan gyönyörködtetett. A falakkal és sáncokkal megerősített hely, az összes épület biztonságos volta egy kisváros valamiféle képét mutatta; mindenütt nyüzsgött a munkások sokasága, akik közül ki-ki a maga dolga elvégzésére sietett." Hozzáteszi még ehhez egy pompás lakoma gyönyörűségeit: „Ehhez az élvezethez járult egy másik, amely nem annyira az ételek tömege — jóllehet ezen és a következő napon igen nagy bőségben kerültek ezek az asztalra — miatt tetszett nekem rendkívük módon, hanem inkább az azokat adók örömtek és nyájas vendégszeretete miatt." Megemlékezik aztán a bányászán csemegékről is: „Ami pedig inkább a lélek, mintsem a test csábítgatására látszott nekem szolgálni, azok az ebédléiteremben bemutatott, három vagy több láb magas, két láb széles ezüstérc darabok voltak: azt hozza ugyanis magával a bányászok szokása, hogy bármelyik telérnek, amelyet találtak, az első darabjait ide gyűjdk össze az isteni jóakarat bizonyítására." — Ennyit ezekről a dolgokról. Az idézett helyen, a 160. lapon.