Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
bad ég alatt. Ez a megütögetett fa az aknáknál is, ahol emelőgépek segítségével szállnak le a föld alá, hangos, a bányák mélyén is eláradó zengésével hathatósan figyelmezteti az üregekben munkát végzőket, hogy a fenyegető veszedelmek között gondoljanak a bármikor bekövetkezhető halálra, s térdre ereszkedve és az ég felé emelt kézzel könyörögjenek a kegyelmes isteni akaratért. Az embereknek ez a fajtája ebben a foglalatosságban és rémisztő munkában verejtékezik." — Ennyit a munkások összehívásának a szokásáról. L.§ Már maga a dolog méltó volta megkövetek, hogy mivel Selmecbánya teljes joggal büszkélkedik a bányavárosi kiváltságokkal, a bányáiról is — már amelyek egészen a mi korunkig megmaradtak — elmondjuk mindazt, ami szükséges: ha ugyanis mindent írásba foglalnák, amit róluk ki lehet kutatni, akkor a leírások olyan tömegűvé növekednének, hogy emlékezetbe vésésükre több emberöltő sem lenne elegendő. A bányászoknak ezen a selmeci földön nyitott első vágatairól, s hogy ezeket milyen korszakra kell vagy lehet tenni, ezen • • • 125 írásunk elején már értekeztünk. Most az igen alapos Richter elbeszélését fogjuk teljességgel követni, de mivel az írásnak ez a fajtája csak kevéssé képes a szép beszédre, bocsánatot kérve e nagyon kiváló férfiútól, azzal a szabadsággal élünk, hogy munkájából bizonyos részeket szűkszavúbban, 12S Fentebb, a III. és IV. §§-ban.