Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

vagy mint torkolata a Nílusnak. Nem köröskörül helyezkedtek el, hanem amilyen szélesen és hosszan kiterjed a város, szétszórva, a házak közé is beékelődve, velük összekötve és egybekapcsolva, hogy a hadi útra a legjobban ügyeljenek. Az ezek alkotta zár csak keveseknek a bejövetelét késlelteti, hiszen sokan be tudnak hatolni a városba a mellékutakon, ösvényeken és csapásokon." A selmeciek ezen kapui tudniilkk nincsenek összekapcsolva falakkal és védművekkel, amint az másutt szokás volt, mivel ezt sem a fekvésnek a módja nem tűri, sem pedig a hegyek oldalain rendszer nélkül, szétszórtan álló polgári épületek. Ámde ha ez is megszűnne, alig maradna valami alkalmatosság a város védeknére. A falaknak ama tömegéről, amelyet a Thököly-féle lázadás idején emeltek a polgárok, így vélekedik Richter: „A fal, amelyik az újabb vártól vezetett keresztül a városon, az 1680. esztendőben épült több, mint negyvenezer forint költségen a napról-napra mind jobban eláradó gonosztevők ellen, négy kapuval rendelkezik sokak számára; alapítóik reménysége azonban hiábavalóságba hullott. Ezzel a gondoskodással az utat kellett volna biztosítani és gátat vetni a katonaság elé, hogy biztonságba tegyék a királyi kincstárat, amelyet kamarának mondunk, s amelyen akkor a haza üdve állott. Ez az elővigyázatosság azonban csak keményebbé tette az ellenséget, olyannyira, hogy ugyanabban az esztendőben elhatározta minden felprédálását, s fékeeső oldalösvényeken nagy sereget zúdított a városra. Thököly csapatai voltak ezek, amelyek közül az egyik Józsa atya, a másik Bakossy kapitány vezérlete alatt állt és a Diviny mellett ví-