Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

zott tehát sokáig ez a szokás, amíg aztán vagy az embereknek, vagy az időknek a bűne következtében ismét elcsendesült. Végül Sternbach azt látta a leginkább megfelelőnek, hogy ismét újíttassék fel a ceremónia, ami így is történt az 1681. esztendőben, a június kalendája előtti 6. napon. Akkor kezdték el ugyanis nyilvánosan hordozni a bányászok testülete előtt ezeket a bányászjelvényeket, amikor egyházi körmenetet rendeztek. De minderről legyen elegendő ennyi. XLIX. § A címernek, amelyről beszéltünk, a kinézetéből valamilyen módon bizonyságot nyerhetünk azoknak a falaknak az erejéről, amelyeknek övezniük kellett a várost; de akg van valami, ami itt hitelt érdemelne. Ezekről a címernek ama most idézett leírója így beszél: „Védmű gyanánt két vár helyezkedik el ugyanennyi sziklán, amelyek közül az egyik napkeletre, a másik délre néz. Maguk az ezüstöt és aranyat termő hegyek falak gyanánt szolgálnak, azon a részen pedig, ahol a völgy bejáratot képez a városba, a házakkal együtt egészen a hegyig magasodó, szilárd falak oltaknaznak." Azonban sem a várak nem sziklákon helyezkednek el, ahogyan elmondottuk, sem a város fölé magasodó hegyek nem szolgálnak egyáltalán falak gyanánt. Úgy emelkednek ugyanis körben nyugat, észak és kelet felől, hogy nem annyira a város védeknére, mint inkább a zaklatására alkalmasak, s így éppen nagyon is könnyű lenne akár csak kövek hajigálásával vagy a hegyek csúcsairól való legörgetésével módfelett zaklatni a