Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

gyarázatát is: „A torony a németek erkölcsét és szokásjogát jelenti, akik településeiket és megalapított városaikat falakkal és kapukkal szokták körülvenni. A gyíkok — a csúszómászóknak ez a fajtája — a városnak a jelképét és a megtalálónak a nevét mutatják. Nem a Piber-féle bánya hódjai tehát és nem is őrök, vagy vigyázók, ahogyan némelyek akarják: erre biztosan következtethetünk részint kinyújtott nyelvükből, részint pedig a hegyes farkukból." - A többi, ugyanerre a tárgyra vonatkozó dolgot, amit ez a mai szerző leír, már csak azért sem szabad elhallgatnunk, mert a földrengés által lerombolt régi városról próbál meg véleményt alkotni. „A városnak ezt a régi védőfalát, ahogyan az ódon oklevelekből ki lehet kutatni, már az 1244. esztendőben felépítették. Azt mondják, hogy valamely Sebenicz nevű pásztor adott neki nevet, aki miközben a nyáját legeltette, egy gazdag aranytelérre bukkant véletlenül ezen a helyen. Történt pedig, hogy az 1441. esztendőben egy váratlan földrengés miatt összedőltek annak a régi városnak az épületei: ezért a város lakosai alacsonyabb helyre tették át a lakásukat és a völgyben előbb sietős munkával felépítették az új Selmecbányát, majd miután ez mind jobban kiépült, védművek gyanánt két kősziklára két várat emeltek melléje, amelyek közül az egyik kelet, a másik pedig dél felé néz." — Nincs idő most az itt elmondottakat egyenként vizsgálat alá venni, már csak azért sem, mert fentebb már eléggé sokrétűen és mértéktartóan megvitattuk, hogy mit tartunk a régi és az új városról: szándékosan oda irányítjuk tehát az olvasót. — A címernek ezen ábrázolása, amelyet leírtunk, pecsétre vésve is megvan a