Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

selmecbányaiaknak. Két ilyen pecsét is létezik: az egyik kisebb és vas pecsétnyomóba van belevésve. Ezt akkor használják, amikor kisebb jelentőségű ügyekben kell írás útján bizonyságot tenni. A másik pecsét nagyszerűbb formájú, amint hogy összességében valamennyi fekratot is tartalmazza: ennélfogva a régi szokásnak megfelelően akkor szokták használni a tisztségviselők, amikor súlyosabb ügyekben keU hitelt és érvényességet szerezni; egyébiránt mindkét pecsétnek egyforma a hitelessége. A pecsétet vörös viaszba nyomják, s ez a szokás nem csupán régi dolog a selmecbányaiaknál, hanem királyok oklevelei által adományozott kiváltságjog is. Legyen elegendő itt egyedül csak Ulászló királynak a polgárok kiváló dicsőségével összekapcsolt jóakaratát felidézni. Az oklevél egy része így hangzik: „Ulászló, stb. Megfontolván Seknecbánya városunk polgárai, népei és lakosai kedves hűségének sokféle tisztaságát és irántunk való feddhetetlen tiszteletük állandóságát, amelyet ők előbb ezen országunk szent koronája, azután pedig felségünk iránt az ezen Magyarországunk fölötti uralkodásra való szerencsés megválasztásunk kezdetétől fogva minden dolgainkban, mdnülkk a kedvezőkben és a kedvezőtlenekben egyaránt mindig a legnagyobb állhatatossággal tanúsítottak, stb. Ennélfogva tehát mint arra kiváltképpen érdemeseket, kimerítőbben meg akarván őket a királyi bőkezűség adományával jutalmazni, hogy amiként eddig, úgy ezentúl is őszinte hűségük buzgalma és szenvedélyük készsége által összeforrjanak, nekik és utódaiknak különös kegyelmünk azon kiváltságát kívántuk adni és adományozni, s meg is engedjük ne-