Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

egymás felé forduló fejükkel egymásra néztek, a farkuk pedig a címer alsó részére lógott. Hogy ezt milyen mesének kell tulaj doni tani, fentebb már elmondottuk. Miután pedig elkezdték falakkal körbevenni és tornyokkal megerősíteni a várost, maga a címer is pompázatosabb kinézetet kapott. Magyarország fontosabb városainak — mdnülkk Egernek, Fehérvárnak, Budának, Komáromnak, Kőszegnek, Pestnek, Pozsonynak, Sopronnak és Esztergomnak — a jelképeit ugyanis onnét keU származtatnunk, hogy már több évszázadokkal ezelőtt is erődítményekkel voltak körbevéve, s valamennyiük címere az ilyesfajta, de más és más módon megrajzolt kaputorony lett. A selmecbányaiak címeréről így ír egy mostani tudós szerző:'"

1 „Selmec a saját eredetét, a bányavárosok legfőbb ékességei közé számítandó első, hegyen épült falakat tette meg dicsőséges címerévé, a kapu mindkét oldalán előre nyúló kapákkal egyfelől, másfelől kalapácsokkal." Sokkal részletesebben szól erről a mi Richterünk. „A város címere — mondja — az első falakkal ékesített és körülvett tornyot foglalja magában. Ennek a falban lévő és csapóhíddal ellátott kapunak a jobb oldalában ásót, bal oldalában bányászkapát ábrázolnak. Továbbá ahol a torony felmagasodik, ott az egyik oldalról ék, a másik oldalról bányászkalapács függ nyéllel együtt. A szépség kedvéért mindehhez pajzstartó gyíkok járulnak, amelyek kinyújtott nyelvüket kereszt alakban összefonják, s amelyek S betű formájában hajolnak meg." Es hozzáteszi még a kép ma121 Ccrcographia Ilungarica, a 183. lapon.