Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nyolc férfiúból áll, az egész testület tehát tizenkét főt számlál. Mindegyik hivatalnak, amelyeket említettünk, megvannak a maga terhei: de akgha van olyan bajos vagy veszedelmes bármelyik is, mint a hodrusi adószedőé. Ezért történt meg nagyon gyakran, hogy a hodrusiak szertelensége és makacs erkölcsei — ezek elbeszélésére majd az alsóvárosok leírásában lesz hely — miatt még a legrátermettebb tanácsosok is lemondtak erről a hivatalról. A tisztségviselők megválasztásának egyébiránt ugyanaz a módja itt is, mint amit Körmöcbánya esetében elbeszéltünk, ha a szertartások némelyikét nem számítjuk: ennek azonban akg van valami jelentősége. Az viszont egyedülálló dolog, ahogyan a selmecbányaiak tartják magukat a városi törvényhatósági jogukhoz, amely hosszú-hosszú esztendők során a gyakorlatból és a különféle tapasztalatok alapján alakult ki. Ezenfelül a Selmecbányái tanács tagjai azok, akik a legnagyobb mértékben ragaszkodnak Magyarország köztörvényeihez. Ahogyan Richter írja: ,,A jegyzők emelvénye előtt egy igen régi, kinyitott kézirat van, amely mélyebb kutatásra és nagyobb érvényességre szolgál, mint ahogyan azt a puszta ránézésből gondolhatnánk: a régi szokást és jogot tartalmazza, amelynek nyomait a mi városi törvényhatósági jogunkban láthatjuk meg." — Senkinek sem, de mindenki közül a tanácsosoknak és a szenátori rendből való többi férfiaknak nem szabad tehát büntetlenül véteni a törvényes és tisztességes magatartás eüen: hanem mindenki, aki azt megérdemk, vagy 120 Schcmnitzcr Stadt-Gericht, VII. §.