Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

hivatalának elvesztésével, vagy pénzbüntetéssel, vagy életével és vagyonával bűnhődik. Ennek a szigornak sok és dicséretre méltó példáját adták egykoron, hogy legyen majd, amit utánozzon és amitől őrizkedjék az erényességre törekvő utókor. — így folytatja szerzőnk: „A kis tanácsterem egyik oldalában egy tábla tűnik a szemünk elé, amely az áldást hozó és a köztársaság üdvére szolgáló feladatokat ismerteti. Amely elöljárók ugyanis ezekre vigyáztak, azok a reájuk bízott várost a kiváló törvények - melyeket saját városi törvényhatósági joguknak neveztek — által szilárdabbá akarták tenni, valamint a tisztes erkölcsökkel és minden egyéb olyan ékességgel, ami a hírnévre vonatkozik, olyanná, hogy a kiváló polgárok jól érezzék magukat tisztességes erényeikben. Ezért függesztette ki tehát itt az 1575. esztendőben Sakus János főbíró az ebből a célból megalkotott törvényeket." — A tiszteletre méltó tanácsot, amelyről eddig beszéltünk, 24 férfiú egészíti ki, akiknek a kiváltság előírásai alapján a hataknukban áll a tisztségviselők esztendőnként való újraválasztása. Okét másutt külső tanácsnak nevezik, amelynek tagjait a jeles polgárok közül szokták kiválasztani. Közülük aztán a legméltóbbakat, ha a szükség úgy hozza magával, a város lakosságának a közös akaratával felveszik abba a belsőbb tanácsba is, amelyik csak tizenkét férfiúból áll. — A városháza előcsarnokában egyébiránt a palloson kívül, amely az istentelen bűnöknek a megtorlója, látható egy tábla is: ez a tanácsosi igazságosságról és a törvény előtti egyenlőségről beszél ékesszólóan, s ahogyan ez a fekrat