Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

mek es vannak földalatti birodalmak, hogy van csáklya és az alvilági örvénylésben vannak fekete békák, s hogy annyi ezer ember számára csak egy csónak van átkelni — te azonban tudd, hogy mindez igaz! — így figyelmeztet bennünket az ékesen szóló Iuvenaksszal

1

'" együtt ez a nyomorult aszszony, akinek a történetét ha nem adtuk volna közre, úgy hisszük, nagy mulasztást követtünk volna cl azokkal s/cmben, akik az ilyesfajta szörnyűségekről azt tartják — és nem is minden ok nélkül -, hogy nagy jelentőséggel bírnak a halandó emberek elméjének az ekettentésében. XXXIX. § Most elhagyván az új várat, térjünk ismét vissza a régihez: azért, hogy a korabek okleveles emlékekből kimutassuk, milyen egyházi épületek álltak ott valamikor. A selmecbányaiak a Boldogságos Szűz Mária templom mellé egy kápolnát építettek, amelyet Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek és később olyan adománnyal láttak el, amelyet elegendőnek hittek ahhoz, hogy a papját eltartsa. Ezt a dolgot egy nem közönséges oklevél bizonyítja, amelyet tehát éppen ezért egyáltalán nem habozunk itt bemutatni, abban a formában, ahogyan azt ama korszak szokásának megfelelően megírták. Ez a következőképpen hangzik: „Anno Domini millesimo quadringentesimo septuagesimo octavo in dem Gericht des nahmhafften und weysen Mannes Johannes 110 II. szatíra, I. könyv, 149. és következő sorok.