Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

vánta volna, hiszen - mint ahogyan mondottuk is — nem annyira vár, mint inkább őrtorony. Miután tehát Borbála ilyen módon eleget tett a fogadalmának, ismét belemerült a fajtalankodásba és az új vágyaktól csalogattatván, részint önmagát pusztította, részint pedig belekeverte ebbe a szolgáit is, akik társai voltak a gonoszságban — míg végül feltámadván a büntető isteni akarat és ő eltékozolván a kincseit, előbb szegénységre, majd a teljes nélkülözésre jutott, végül pedig betegségekbe és ezer más bajba esett. Gonosz cselekedeteitől körülvéve tehát, végül az 1570. esztendőben, augusztus 18-án váltotta fel halállal az életét, amelyet oly borzasztó módon eltékozolt. Fennmaradtak annak a korszaknak a jegyzőkönyvei és bennük le van írva, hogy amikor holttestét a szokásnak megfelelően az ősök halotti kriptájába vitték eltemetni, hirtelen vihar tört ki, s a jégeső és a zivatar olyan hevesen zéidult le a koporsót kísérőkre, hogy azok nem törődvén a holttest szállításával, arra kényszerüllek, hogy a koporsót az utcán hagyják és életüket mentve fussanak, amerre a szerencséjük vezeti őket. Amíg tehát a kutyája számára oly szokatlan módon készítette el a sírhelyet, addig ő maga nem találta meg azt. Jóllehet tehát Esse akquot mânes et subterranea regna, Et contum et stygio ranas in gurgite nigras, Ac una transire vadum tot milka cymba, Nec pueri credunt nisi qui nondum aere lavantur: Sed m vera puta! — azaz: A gyermekek sem hiszik, hacsak még nem füröszttettek meg az ércmedencében, hogy vannak halotti szeUe-