Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tya — annyi gyönyörűség forrása — hirtelen elpusztult; ő pedig megparancsolta a szolgáinak, hogy nagy értékű aranylánccal felékesítve, puha vánkosokra fektetve, illatszerekkel bekenve és virágokkal behintve, gyászpompával tegyék koporsóba. Még manapság is nagyon határozottan állítják az emberek, hogy a kutya sírja később a gonosz szellemek táncának a helye lett — és aki egyszer elhitte ezt, nehezen tántoríthatjuk el a véleményétől. A cselekedetek közül, amelyeket ez a nyomorult asszony véghezvitt, az lett volna a legjobb, hogy a saját költségén alapjaitól telepítette a várat, amelyről most beszélünk — ha nem az elkövetett bűnök miatt nyugtalan lelknsmerete késztette volna erre és nem mocskolta volna be később azt is. Annak a dombnak a tetején, ahol most a vár áll, helyezték el az akasztófát a selmecbányaiak, hogy az a városi sokaság szeme előtt legyen és hogy távol tartsa a gonosztevőket attól, hogy bűnöket kövessenek el. Az akasztófa árnyéka elérte az asszony házát és a fényűzésig felszerelt szobáit, s nemcsak estefelé, hanem éjnek idején is, amikor a hold fénye megvilágította azt. A kétségbeesett asszony nehezen és nem minden iszonyodás nélkül viselte el a látványt, különösen akkor, ha az akasztott emberek holttestével terhelt iszonyéi fa vagy nappal a szeme elé került, vagy pedig éjszaka árnyékot vetett. Azt beszékk tehát, hogy az asszony hosszas könyörgések után elérte a városi tanács előtt, hogy máshová helyezzék át ama szerencsétlen akasztófát, neki pedig szabad legyen várat építeni azon a helyen. S bizony hamarosan fel is épült ott ez az építtnény, erei teljesen, de kisebb formában, mint ahogyan azt a dolog megkí-