Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

bujálkodással és szabjon lassanként határt a pazarlásnak, akkor vadul így felelt: „a szépséggel addig kell élni, amíg lehet!" S amikor mondták, hogy a kincsek majd hiányozni fognak neki ahhoz az életmódhoz, amelyet követ, akkor ő azt az igen értékes gyűrűt, amelyet az ujján viselt, készakarva az itt rendkívüli sebességgel rohanó Garam folyóba vetette, hogy az ismét kikerüljön majd a zúgó áradatból és visszakerüljön a kincsei közé. Azt beszékk, hogy ez a dolog a következőképpen történt: az a hal szolgáltatta vissza véletlenül a lenyelt gyűrűt az asszony tiltakozó kezeihez, amelyet ebből a folyóból kifogva vittek a konyhájára és a szokás szerint a főzéshez felvágtak. Ez a dolog — ha ugyan nem az emberek találták ki az egészet - figyelmeztethette volna az asszonyt, hogy térjen eszéhez és legyen mértékletes; de olyannyira nem ez lett az eredménye, hogy még éijabbakkal is kezdte megtetézni a gonosztetteit ez a borzasztó nőszemély, azért, hogy annál szokatlanabb módon tékozolja el azt, ami kincseiből megmaradt, mennél nehezebben visekk el az övéi. Azt beszékk, hogy egy, az ölebekhez hasonló kiskutyát, amelyet a gyönyörűség kedvéért tartott, pontosan úgy becézgetett és gondozott, mint ahogyan az anyák szokták piciny gyermekeiket. Nemcsak selyemruhákba öltöztette és nemcsak finom falatokkal etette tehát, hanem még a szolgálóinak is feladatul adta, hogy a lehető legszorgalmatosabban táplálják ezt a hájas kis állatot — ugyanakkor a szűkölködő, rongyos ruhájú és éhségtől szenvedő emberekkel szemben a kősziklánál is keményebb volt. Ezeknek az embereknek az átkai következtében, amelyekkel a halálát kívánták, a kisku-