Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nck húga, Borbála került bele a gazdag örökségbe; az előbbi már ekőrchaladottabb korban volt ekkor, az utóbbi azonban még csak serdületlen gyermek volt. Lőrincnek atyja halála után csak rövidke élet adatott osztályrészül. így tehát Borbála lett az egyetlen örököse mind a vert- és termésaranynak, mind az ezüstnek, aminek szinte megmérhetetlen mennyisége volt felhalmozva a titkos kamrákban, mind pedig az abban az időben gazdag jövedekneket adó aranybányáknak. A serdülő leány azonban, mivel élni nem tudott vele, elkezdett visszaélni az oly gazdag örökséggel. Tudnülkk Effodiuntur opes irritamenta malorum, — azaz: Kincseket bányásznak ki, a bajoknak gerjesztőit.

1

"

6 Richter a következőképpen festette le a buja leány rettenetesen megromlott erkölcseit: „Beléje folyt a fényűzés és beléje siklott a bujaság, s napról-napra egyre jobban átengedte magát ezeknek. Ezután a bűnök áradata: a pajzán tekintet, az egyre csak új vágyat kereső szem, a hírhedt és mindenre kiterjedő fényűzés, a csábításra való különféle törekvések révén elragadtatott lélek az őrületbe kergette őt, aki keménnyé vált Ceres, Bacchus és Venus örökös csatáiban." — Ennyi elég is a legrosszabb élethez és hírhez. Petronius Arbiter

1

"' Quarüllájának mondhattuk volna, annyira rohant ez ""' Publius Ovidius: Metamorphoses, 1. könyv, 140. sor. 11,7 (), bárcsak soha ne látta volna meg a nap világát ez az író, aki, ha a stílusát tekintjük, a leginkább latin volt, ezzel szemben a legtrágárabb, ha az ocsmányságát; ezeket az ocsmányságokat írta ő le szép és a