Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

dítmények. Ebből az őrtoronyból inkább csak szemlélni lehet a közelgő veszedelmet, nem pedig elhárítani." Es ez így is van: inkább őrtoronynak mondhatjuk ezt az épületet, amelyből kissé messzebbre lehet széttekinteni ezen a hegyes-völgyes vidéken, semmint várnak, amely alkalmas lenne az ellenség távoltartására vagy a város megvédésére. Nem tagadom persze, meg lehetne olyan módon erősíteni, hogy védhető legyen — bármennyire is alkalmatos azonban a fekvése, hiábavalóvá teszi azt a vízhiányban szenvedő domb. Nincsen ugyanis rajta kút, sőt még kútásásra sem nyújt egyáltalán lehetőséget a felül kopár, belül pedig kavicsos és kősziklakkal elegyes föld. - Bármilyen legyen is maga az épület, az az asszony szerzett neki hírnevet, aki alapította: ő pedig nem egy Minerva volt, akiről mdniillik azt tartják, hogy Athén városát alapította, hanem, ha hihetünk a köznép mendemondáinak, fajtájának és nemének a gyalázata, a nemes és tisztes családban született Rocsel Borbála. Atyja Roesel Erazmus volt, egy nagy vagyonú és nagy méltóságéi férfiú: nemcsak II. Ulászló király ruházta őt fel ugyanis a bányafelügyelői tisztséggel, hanem a saját tulajdonában lévő, irigylésre méltóan gazdag aranybányákból akkora vagyont gyűjtött, amekkorát — úgy gondolnánk — aligha képes összeszedni egy magánember szerencséje. Miután pedig ez a Roesel Erazmus, amint a végrendelete mutatja, az 1520. esztendőben eltávozott az élők sorából, a fia, Lőrinc és enkésőbb betemette vagy az idők viszontagsága, vagy pedig az előrehaladása.