Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

bizonyult. De minderről csak futólag tettem itt emk'tést. — Néhány lépésnyi távolságra a kaputól, a bástyák egyike mellett van az úgynevezett Gemonia-l.cpcső, amelyet talán a rómaiakat utánozva építettek meg itt: a rómaiak voltak ugyanis azok, akik az Avenünuson, Iuno temploma mellett felálktották ezt a bizonyos lépcsőt, amelyről később oly sokat írtak az írók. A németek talán azért, hogy iszonyatos voltát kisebbítsék, a Mennyek országának nevezték el ezt a gyászos és a kínvallatások jajkiáltásai által meggyalázott helyet, úgy vélekedvén, hogy a gonosztevő embereket a kínzásokkal itt készíük fel az égi boldogság elnyerésére — hacsak nem inkább éppen a pókok fájdalmakba való belekóstolást akarták jelezni ezzel az ellentétes értelmű elnevezéssel. Itt szokás tömlöcbe zárni azokat is, akik bűnnel fertőztették meg magukat: vagy valami utálatos bűnnel, vagy pedig olyannal, amit az emberi közösséggel szemben követtek el. Könnyű lenne ilyen példákat említeni, ha mások gonoszságának gyalázatos utálatosságát kívánnánk papírra vetni. - A falakon belül vannak csontkamrák és halotti kripták is, amelyeket valamikor egészen fényűző módon a halál enyhítése céljából építettek; de ezeket az idők viszontagsága és a minden dolgokat elemésztő régiség már régen vagy romba döntötte, vagy pedig betemette. A fegyvertárban, amely még ma is fennáll, tollas buzogányokat, bitumennel és kénnel adtatott dárdákat, valamint nyílvesszőkkel tömött tegezeket láthatunk — ezek vagy a magyarok régi fegyverzetének a maradványai, vagy pedig a tatár kegyetlenség emlékei. Minden más pusztulófélben van itt és nem is annyira a hírnevet ol-