Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

rendelkeznek azzal a bizonyossággal, hogy véleményünket bárkire is rá akarjuk erőltetni. — Miután a templomot felépítették és szabályszerűen felszentelték, Bánya város plébániája címmel ruházták fel és plébánost is neveztek ki beléje. Már az 1275. esztendőben említést tesz erről a méltóságról, sőt Renald bányai plébános nevét is megemkd Kun László királynak az az oklevele, amelyet jelen munkánk elején bemutattunk. Renald plébános pedig sehol másutt nem működhetett ebben a tisztségben, csakis a Boldogságos Szűz Mária templomban: azért tudnülkk, mert a Szent Miklós kápolnát — amint majd lentebb elmondjuk — ő maga bocsátotta ünnepélyes keretek között, a város tanácsának a beleegyezésével a domonkosok rendjének a kezéhez. Es a templomnak ez a kiváltságjoga igen hosszú idein keresztül érvényben is volt. Több helyen is fennmaradtak ugyanis azoknak a plébánosoknak a nevei, akik a XV. században

101 ebben az épületben végezték az istentiszteleteket. Végül pedig, amidőn mind rosszabbra fordultak Magyarország dolgai és előbb a husziták, azután a törökök beütései még ezeket a félreeső helyen fekvő bányavárosokat is kimerítették, a templom, miután erődítményekkel vették körül, lassanként a város fellegvárává változott: főleg azért, mert a város egész területén nem volt nála alkalmatosabb hely, 101 ]

&y például egy bizonyos megbékéltető irat a következőket tartalmazza: „In dem I laus des Ehrwürdigen Herrn Pfarrers derselben Zeit, Peter Creüschc, und Herrn Greger Prediger." (Ezen idő plébánosának, tisztelendő Creüschc Péter úrnak és G reger prédikátor úrnak a házában.)