Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

amely fenyegető veszedelem esetén menedékül szolgálhatott volna a városi sokaság számára. A mi Richterünk azonban kárhoztatja — mégpedig híven az igazsághoz — a templom fekvését és védekezésre való alkalmatosságát. „Ez a templom - írja -, amely a város közepén áll, egy meredeken fölfelé emelkedő völgybe van építve, oly módon, hogy egyáltalán nem alkalmas fellegvárnak, mivel a föléje magasodó hegyek miatt ki van téve a golyózápornak és mindenféle viszontagságnak." Es ez pontosan így is van. A templomnak a várrá való alakításáról és a plébánosi üsztség megszűnéséről pedig a következőket írja: „Miután egy teljes évszázadon keresztül rettegés és öldöklés fertőzte meg az egész hazát, amelyet lángba borított a háborúskodás, Selmecbánya városa is tanyahelye lett a veszedelemnek: hogy tehát saját dolgai érdekében e bajok elől menedékre leljen a város, ezt a szentegyházat, amelynél alkalmatosabb és jobban megerősített hely nem volt, jelölték ki menedékhelyül és amennyire lehetett, körülvették sáncokkal. Vár gyanánt először a XVI. század hatvanegyedik " esztendejében használták. S ez volt az oka annak, hogy ezt a nagyszerűen megépített templomot végképpen elhanyagolták: kapui, boltozatai és pádimentuma tekintetében ekkor jutott olyan méltatlan állapotra, mint amilyenben ma is látható. így veszett el plébániatemplomi rangja is, amely a Szent Katakn templomra szállott át. 1112 ( Mvasd cl ismét a XVI. §-ban leírtakat: ott tettünk említést a vár parancsnokáról és arról az esküszövcgről is, amellyel parancsnoki tisztségébe beiktatták.