Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)
Selmecbánya története
templomokról kell emktést tenni, azért, hogy megtiszteljük a szent dolgokat. Valamennyi templom közül az a legrégebbi, amelyik a régi várban áU és amelyet alapítói a Boldogságos Szűz Mária tiszteletére szenteltek — azt azonban, hogy kik voltak és mely korban éltek ezek az alapítók, a régesrégi ódonság már elfeledtette. Ez az oka annak, hogy két, egymástól teljesen eltérő vélekedés is van a dologgal kapcsolatban: némelyek a templáriusok rendjének, némelyek pedig valamilyen más szerzetesrendnek tulajdonítják a templom alapításának és fenntartásának a dicsőségét. Mindez azonban senki számára sem kielégítő: hiszen a templomosokkal kapcsolatban, akiknek a közhiedelem nem egy romot és ősrégi épületet tulajdonít, még azon is vitatkoznak, hogy laktak-e egyáltalán Magyarországon; 1Û " a domonkosok kívül nem ismert más szerzeteseket ama korszak. Homályban kell tehát, hogy maradjon ennek az igen régi templomnak az eredete, mivel nincsenek okleveles emlékeink és nem sietnek segítségünkre a történeti tárgyai munkák tanúbizonyságai sem. Ha én egyáltalán véleményt mernék nyilvánítani, akkor mindazon dolgok alapján, amelyeket eddig a városról Nem időzünk sokat a Selmecbányái tanács azon oklevelénél, amelyet 1536-ban adott ki Bartfcldcr Tádé városi bíró, s amely a következőképpen hangzik: „Ks ist männiglich zu wissen, dass Kloster hier in unserer Stadt gelegen, das vor Zeiten wie man saget, die Tempiares gebauet sollen haben." (Mindenkinek tudni kell, hogy a kolostor a mi városunkban volt található és mint mondják, a templomosok építették a régi időkben.) A „wie man saget" és a „gebauet haben sollen" formulák ugyanis az egész dolgot kétségessé teszik.