Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

qui mores hommum multorum vidit et urbes, vagyis, ,,aki sok embernek a szokásait és városait látta." Hogy a város kinézetét olvasóinak a lelkébe annál hathatósabban belevésse, a mi Rich terünk azt mondja, hogy Selmecbánya egy ágas-bogas fához hasonlít, s a következő szavakkal írja le: „Valamennyi utca együtt úgy kínálja magát a lélek számára — és nem is alkalmatlanul —, mint egy fa képe: oly módon, hogy ama legújabb kaputól, amely az Alsó-kapu névnek örvend, az egyik irányba futván az alsó és a felső cirkulus, a másik irányba pedig a Vörös kút utcája/

4 ezek együtt a fának a törzsét utánozhatják egészen a csúcsáig. A jobb oldalt a régi Csikk-féle bányadombok foglalják el, amelyek a macskadombi kőbányától kölcsönzik nevüket: ezektől egyeden házsorával egészen a régi városig nyúlik el az Uj utca.

95 A bal oldak ágakat a következő utcák utánozzák: az új abb

J6 közülük az, amelyik annál a háznál kezdődik, amely valamikor a hóhéré volt, továbbá a jezsuita atyák utcája, va92 I loratius, Ars poetica, 142. vers. <;3 Das untere Tor. "' Die Rothe Branner, Mohrer, vagy Teich-Gasse. 95 Ezek neve németül: der Katzcn-1 lübcl, Stein-Grube, Csilikcr-Gassc, der Neue Weg. % I

'Izeknek a közhasználatú neve a következő: die Neue, und 1 Icncker, die Iesuiter und Frauenbcrger Gasse; das Rössl, bis an das Paradeiss; und unterhalb der Finckenbusch, Natter-Grund, die Peitschen und Herren-Gasse; továbbá die Rosen-Gasse, amelyik a I Iellenbach-féle ház mögött húzódik.