Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

Sőt, az urburáriusoknak saját bányász tisztikara is van, amely a pereket megismeri, megvitatja és saját törvényeik alapján a lehető leggondosabban békességet teremt a perlekedők között; a tisztikar ügyel a bányavágatokra és az azokban folyó bányamunkákra, nehogy restségből vagy rosszindulatból valami baj történjék, hanem ellenkezőleg: arra szolgáljon minden, amit a törvény szigora, a király iránti hűség és a közjóra való őszinte törekvés megkíván. Ha ugyanis másutt, a helyesen igazgatott emberi közösségekben megköveteltetik a figyelmesség és a hűséggel összekapcsolt iparkodás, akkor nemcsak szükséges, de kötelező is, hogy az mindenekfelett a bányaügy igazgatásában jelen legyen. Az itteni bányásztanácsot a bányászok felügyelője irányítja, együtt a melléje rendelt ülnökökkel. Ez utóbbiakat a bányakamara legfőbb elnöke választja ki, mégpedig a dolgok állásának megfelelően több vagy kevesebb embert, úgy, ahogyan azt maga az ügy a bányászati dolgok megtárgyalásának tekintetében megkívánni látszik. És ezeknek az ülnököknek olyan férfiaknak kell lenniük, akik amennyire jártasak mindazokban a dolgokban, amelyek a bányákra, a vágatokra és minden ezekkel kapcsolatos munkálatra — legyenek azok földalattiak vagy földfelettiek — vonatkoznak, éppen annyira állhatatosak a jogban és az igazságban: szolgáljon tehát számukra gyönyörűségül, ha a bányajogokat védelmezik, továbbá, ha egyformán valamennyi és minden egyes ember javára és sértetlensége érdekében cselekednek. Ettől a bá-