Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

nyásztanácstól pedig megkapják a jogaikat mindazok, akiknek az érdekei valamilyen módon össze vannak kötve a bányáknak a köz- és magánúton való művelésével. Szükséges tehát, hogy függésben legyenek tőle mindazok, akik vagy valamilyen hivatalt viselnek a bányáknál, vagy benne vannak az urburáriusok legtiszteletreméltóbb rendjében, vagy pedig munkát végeznek a bányákban. Mindebből ldtűnik, hogy sok munkával jár ez az ítélőbírói hivatal: hiszen akg mukk el az időnek egyetlen pillanata is, hogy ne merülnének fel anynyi ezer munkás között és irányítóik között perlekedések, mégpedig olyanok, hogy egyik súlyosabb a másiknál: és az ítélőbírónak ilkk figyelemmel lenni és érdeklődést tanúsítani valamennyinek a meghallgatásában. Ha az ügyek jelentéktelenek és semmi fontossággal sem bírnak, akkor az ítélőbíró előtt szokták azokat megismerni és megvitatni; ha azonban van bennük valami, ami vagy behatóbb nyomozást kíván, vagy valamilyen igen nagy bűnnel kapcsolatos, vagy éppenséggel másokkal szemben jogtalan lévén, ellenkezik a törvényekkel is, vagy pedig megzavarja a bányászati módszereket és bányamunkákat - akkor a teljes bányászati tanács elé szokták azokat terjeszteni és ott szoktak bennük ítélkezni. S a bíráskodásnak ez a fajtája nem valamiféle alattomos dolog, hanem ahogyan Miksa császár és király — mint mondottuk — rendkívül üdvös törvényekkel meghatározta azt, úgy a mi korunkban is egy, az 1723. esztendőben hozott köztörvénynyel megerősítették; ennek szövege a következő:

84 „A bá84 A CVIII. törvénycikkely.