Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ilyesmit átküldött néha, továbbá aki minden szempontból okos és a bölcsészeti tudományok összes szépségében bővelkedő beszélgetésekkel üdített fel, hogy ne mondjam: tett okosabbá engemet. Bizony, engemet, aki azt gondoltam, hogy ezen a vidéken csak igen keveset fogok látni, sok íróval kapcsolatban - régiekkel és újakkal egyaránt - sok mindenre megtanított: láttam például Thomasiusnak a De plagio ktterario című munkáját, a Placciusnak a De scriptis című könyvéhez írott, nem megvetendő toldalékot, valamint a Tabula Chorographica Regni Hungáriáé című munkát, amely sokkal pontosabb és kiválóbb annál, amelyet Härtung adott ki már korábban Bécsben. írtam ezzel a dologgal kapcsolatban hollandiai barátaimnak is és nem kételkedem abban, hogy ezt a művet közölni fogják a hozzája írott kiegészítésekkel együtt, úgy, ahogyan azt ama nagyon művelt férfiú megígérte: hiszen rendkívül méltánytalan dolog lenne, ha egy ekkora munka hosszéi időn keresztül sem látna napvilágot." - Ezeket írta ő: tudnnlkk „habitarunt Dii quoque Silvas", vagyis az erdőkben is laknak istenek. S mindez valóban így is van: Rauscher csodával határos módon művelt volt és egy olyan férfiú, aki minden idejét, ami a közhivatalából fakadó elfoglaltságok után fennmaradt, a tudományok művelésére, jövedelmeit pedig a legjobb könyvek megvásárlására fordította. Mivel pedig — ahogyan ő maga mondta — „akadályoztatás nélkül", vagyis nődén emberként élt, a Múzsákat nemcsak úgy tudta társaságába fogadni, hogy nem