Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

kellett tartania attól, hogy valakit megbánt," hanem úgy tudta művelni a tudományokat, hogy kétségessé tette: vajon ő a méltóbb-e a Múzsákhoz, vagy pedig a Méizsák Rauscherhez? Ez a Rauscher hátrahagyott egy könyvtárat, amely nemcsak a nagyságát tekintve volt jeles, hanem a tudományok minden válfaját művelő, válogatott szerzőket is kiválóan bemutatta. A könyvek lapjainak a margójára ő maga írt jegyzeteket, amelyek részint nagyon bölcsek voltak, részint pedig igen megnövelték a könyvek értékét. Nem tudom nem fájlalni azt, hogy örököseire jutott a könyveknek eme kincstára és az igen értékes jegyzetanyag, amelyet szerteágazó műveltségével ő maga írt: az örökösök ugyanis, amennyire idegen volt tőlük a műveltség, annyira gondatlanul bántak ezzel a hatalmas kinccsel. Azok a könyvek tehát, amelyek különféleképpen szerteszóródtak az örökösök között, csaknem teljesen el is vesztek; azok a kéziratok pedig, amelyeket saját kezével írt Raucher,

78 vagy összerohadtak a Nem ritka dolog ugyanis, hogy a tudós emberek feleségei neheztelni szoktak férjeikre, lia azok túlságosan elmerülnek a tanulmányaikban, vagy ha olyan sokat költenek könyvekre, ami már több, mint az aszszonyok akarata engedné. Erre vonatkozik Iuvenalisnak ama helye: „nihil haec si nolet emetur", vagyis ha nem akar, semmit sem vásárol meg (VI. szatíra, 213. sor, de olvasd végig az egészet). A jószerencse a kezünkhöz juttatott némely ilyen töredéket, s ezekből is bizonyosságot szereztünk szokatlan műveltségéről és fáradhatatlan szorgalmánál, amit meg is bámultunk és tisztelünk is mindanynyiszor, ahányszor csak a szemünk elé került ennek a férfiúnak a tulajdonunkban lévő, igen szépen megfestett arcképe. Kövér ember