Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

1610. esztendőben királyoknak volt a követe — és a fiát, Tódort, Moldner Jeromost, Skalier Quirint, Kunzot, Schall Konrádot, Weltzer Zsigmondot, a Nadlercket, a Lorbereket, a Rittmüllereket, a Fichtereket, a Frischowitzokat, a Bauereket, a Keysereket, a Reutereket, az Ehrenreütcreket, a Hainrichokat, a Limpachokat, a Wengereket, a Lansékat, a Hohenbergereket, az Armbrustcreket, az Ujfalusyakat, a Jánokyakat, a Schmideggeket, a Zwittingereket és a többieket. Elhinni is nehéz, hogy ezek a családok összességükben és külön-külön is mennyi érdemet szereztek a selmeci bányákkal kapcsolatban. Egyazon időszak alatt tudnülkk és megszakítás nélkül, hatalmas költségek ráfordításával műveltek ezek hetven bányát — mint például a Reuterek és a Sicelek —, vagy százkilencvenet — mint például a Moldnerek és a Slaherek —, vagy kétszázat és még többet is. Ahány név volt, csaknem ugyanannyi bányatársaság is alakult, amelyeknek saját levéltáraik voltak; ezeket a levéltárakat a németek Schreibstubennek nevezték. A bányatársaságok közül még ma is a legkiválóbb hírnevet érdemli a Prenner-, a Sal-, a Schaller-, a Weltzer-, az Oeder-, a Kunz- és a Sicel-féle társaság. Oh, bárcsak lennének mostanában is olyanok, akik eredményesen tudnának vagy akarnának vetekedni ezekkel az oly dicső nevekkel és oly hatalmas törekvésekkel! A bányajogok alapján, amelyeket betartanak, talán ezek közé lehet sorolni Montecuccok grófot, Rottal és Heilenbach bárókat, s mostanság a Spilenbergeket, mint saját korszakunk kiváló díszeit. Es őket kell azok közé az elöljárók közé is sorolni, akik igen dicséretre méltó módon tudják összeházasítani a bá-