Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

vendőbcn király lesz, a kegyelméről biztosítani a bányavárosokat. Károly pedig amint Spanyolországból visszatért és már mint a szent római birodalom császára, az 1712. esztendőben kezébe vette Magyarország jogarát, kiválóan be is biztosította a bányavárosoknak és köztük Selmecnek a fennmaradását. Túl azon ugyanis, hogy jóváhagyta Eleonóra császárné valamennyi felséges intézkedését, amelyekkel korábban gondoskodott a bányákról, még arra is gondot fordított, hogy az urburáriusokat részint megerősítse korábbi jogaikban, részint pedig újabb jogok megadásával késztesse őket a bányáknak gondos és annál is szorgalmatosabb művelésére, mennél nagyobbak voltak azok a károk, amelyekkel a Rákóczi-féle felkelés sújtotta a királyi kincstárt. Ezeknek az igazságos rendelkezéseknek engedelmeskedett Thavonat főfelügyelő is és rövid időn belül annyira helyreállított mindent, hogy a bányászok könnyen elfeledhették mindazokat a jogtalanságokat, amelyeket el kellett szenvedniük. Azután Thavonatot, aki oly serényen tevékenykedett ebben az ügyben és akit az öregség és a jól végzett munkának a dicsősége megterhelt, elragadta a halál; s hogy ebből ne származzék semmi kára Selmecbányának, a császár által felhatalmazott küldöttek érkeztek a városba, azzal a megbízatással, hogy olyan alaposan, amennyire csak tudják, ismerjék meg a bányák állapotát és azt, hogy hogyan viselik a gondjukat; ismerjék meg továbbá a munkásokat és azok felügyelőit; tapasztalják ki tökéletesen, hogy milyen módon lehet nagyobbá tenni a jövedelmeket; s hogy mindezeknek a dolgoknak a véghezvitelére mi kívántatott volna meg már ed-