Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

dig is és milyen rendelkezéseket kell majd hozni ezután? Hosszú időn keresztül és nagy igyekezettel végezték a dolgukat a kiküldöttek, de akg valami egyéb haszonnal, mint azzal, hogy megértette a császár: ismét új főfelügyelőt kell kineveznie a bányaügyek irányítására, mégpedig egy olyan embert, aki maga is jártas a bányászatban és szered is azt, továbbá képes az urburáriusokat iparkodásra serkenteni és ha dolgoznak, képes őket józan értelemmel és nem törvénytelen cselekedetekkel irányítani. Joseph Andreas Wenzel de Sternbach bárót küldte tehát ebbe a tartományba, miután elszóktotta Tirolból, a saját bányái mellől, s ő engedelmeskedett is a parancsolatnak és amaz egész idő alatt, amíg hivatalában volt, olyan kiválóan működött, hogy a császár sem kívánhatott volna nála szorgalmatosabb tisztségviselőt, de az urburáriusok sem jobbat. Megfigyelték vele kapcsolatban, hogy szinte soha máskor nem dolgozott lelkesebben az urburáriusoknak az egyébként is fáradhatatlan rendje sem a régi bányák művelésében, sem pedig az újak felkutatásában: ennyire tudta ő irányítani arra, amerre csak akarta az embereket, egyeseket azzal, hogy feltárta előttük a jövedelmek reményét, másokat pedig azzal, hogy hivatalának súlyával kényszerítette őket. Megirigyelte azonban a végzet ezt a férfiút, aki oly igen szorgalmatosan dolgozott a hazai bányászat ügyében, amikor virágzó férfikorában felváltotta életét a halállal: elvitték őt azok a betegségek, amelyeket a túlságosan sok munka következtében szerzett, hiszen még azon felül is magára vállalta a munkákat, ahogy azt kellett volna. De olyan nagy volt a császár bölcsessége, hogy erőt