Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

ta visszaszerezni azokat, miután visszatért, jóllehet mindent megtett annak érdekében és a birtokait vissza is szerezte. — Eközben szépen és mindenki megelégedésére ismét felvirágzott a város és felvirágoztak a mind a császár, mind pedig a polgárok bányái, amelyeket — minthogy azok ismét a fennhatósága alá kerültek — viszontláthatott Ludwig Albert de Thavonat báró, a bányaügyek főfelügyelője. Es még inkább jóra fordulhatott volna a város és a bányák sorsa, ha egy heves pestisjárvány - amely az 1710. esztendőben dühöngött — nem apasztja le a polgárok számát és nem sújtja különösen a bányamunkásokat: úgy hallottuk, hogy a holttestek száma meghaladta a hatezret. Egészen bizonyos, hogy emiatt nagy károkat szenvedtek mind a hatalmas bányaépítmények, mind pedig a bányavágatok, hiszen kevesen maradtak, akik helyreálkthatták volna a tárnákat és az aknákat, vagy akik felkutathatták volna a teléteket így állottak tehát a selmecbányalak dolgai, amidőn — nem lévén még békesség az egész Magyarországon — úgy látszott, hogy a legkegyelmesebb I. József császár és király korai halála új veszedekmeket jövendöl az egész országban és a bányászat ügyeiben is. És bizonyosan vissza is tértek volna ezek a minapi veszedelmek, ha az akkor Spanyolországért küzdő III. Károly király egy kitűnő rendelkezést hozva nem legkedvesebb édesanyjára, Eleonóra császárnéra bízza országainak, s közöttük Magyarországnak is a kormányzását. A bányavárosokkal szemben tanúsított jóindulatának nem egy emléke fennmaradt: ezekkel akarta ő részint a jogtalanságoktól megvédelmezni, részint peekg fiának, aki a legközelebbi jö-