Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

vábbá jánoky Zsigmodn, Rákóczi kancellárja és Ráday Pál, aki akkor titkár volt. Néhány nap telt el kölcsönös mulatozások és hízelkedésekkel tek beszélgetések közepette, amíg végre megérkezhettek Selmecbányára a császári követek, akik eddig a menlevélre várakoztak Pozsonyban; a menlevelet október 7. napján kapták a kezükhöz Okokcsanyi Pál segítségével és négy nappal később már maguk is Sclmecen voltak. Itt a megbecsülésnek mindazon jeleivel fogadták őket, amelyek teljes joggal megillették a császár követeit. E követek pedig a következők voltak: Szécsényi Oycirgy kalocsai érsek, Koháry István, báró Seiller alkancellár, gróf Lamberg, valamint báró Szirmay István ítélőmester. Az érkezésük utáni második napon indultak a tanácskozások helyszínére, amikor a béke megkötésére irányuló teljhatalmúi megbízásukról biztosították Rákóczi párthíveit, ezek pedig a császáriakat. A császári követek voltak az elsők, akik bölcs beszédet tartván a tanácskozók előtt, ékesszólóan kifejtették azokat a törvényeket, amelyek szem előtt tartásával kell majd megkötni a békét. Azután a Rákóczi-pártiak is előhozakodtak az oly sokszor visszautasított feltételeikkel: ezek amennyire mé>dfelett szokatlanok voltak, annyira pusztán csak azon okból fabrikálták őket, hogy ne történjék meg a békekötés. Törvényszerzőknek gondolhatnánk őket, nem pedig békeszerzőknek. Ezekbe a zátonyokba ütközött tehát bele a megbékélésnek az oly nagy erőfeszítéssel vállalt teljes ügye és ezeken szenvedett röviddel később hajótörést is. Jóllehet ugyanis semmi egyebet nem cselekedtek sem a közvetítők, sem pedig a császár követei, csak azt, hogy a