Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

számuk — harcolva es ágyúikkal együtt Zólyom várába húzódtak vissza." Am egy kicsit másképpen történt a dolog. Miután tudniillik Selmecbányát nem is annyira hirtelen, mini inkább okosan elfoglalta, Schlieck Besztercebányának az ellenségtől való megmentését tűzte ki célul maga elé. Ide vonult tehát a Neresznica völgyén keresztül - ahol egy keskeny és meredek út vezet Dobroniváról Zólyomra — és miután senki nem tartóztatta fel, november 14-én elfoglalta Zólyomban az állomáshelyét, ő maga pedig onnét Szent Lipót napján hatszáz lovassal és meglehetősen tervszerűtlenül Besztercebányára vonult, lehetőséget adván ezzel Bercsényinek, hogy megostromolja azt a kicsiny haderőt, amelyet ő Zólyomba hagyott. Bercsényi ugyanis, miután hírét vette Ocskay Léva mellett elszenvedett vereségének, csapataival együtt gyors meneteléssel Losoncra sietett, hogy onnét, mint valami leshelyről figyelje, merrefelé vonul majd el Schkeck. Mihelyt azután a tudomására jutott, hogy Korponát és Sekmecbányát elfoglalta Schkeck, majd pedig teljes hadi felszerelésével együtt bevonult Zólyomba, a legnehezebb utakat választva, a főrészi kapun keresztül vonulva Gyetvánál, Zólyom vármegye leggazdagabb falujánál bukkant fel hadseregével együtt és levágván az őrcsapatokat, az onnét két mérföld távolságra fekvő Zólyom várának a megostromolására sietett. Amikor ide megérkezett, seregének egy része a leszkóci mezőn vert tábort, ő maga pedig legkipróbáltabb alvezércivel, Ocskayval tudniillik és Bcrté)thyval megtámadta az ellenséges zászlókkal a falakon kívülre kirohanó császáriakat, visszaűzte őket a városba és miu-