Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

tán igen sokakat levágott közülük, felégette az északi elővárost — ahová a menekülők egy része visszahúzódott —, a várost és a várat pedig ostrom alá vette. Ez a hír kényszerítette végül menekülésre az akkor éppen Besztercebányán tartózkodó Schkecket és kényszerítette továbbá a császári katonaság által kiürített bányavárosokat is arra, hogy ismételten meghódoljanak a magyarok katonasága előtt.

67 De mi mást is tehettek volna az ettől a még olyan hitvány győzelemtől is fennhéjázóvá lett ellenséggel szemben? Hogy tehát ne hívjanak ki maguk ellen még borzasztóbb sorsot, mind a bányavárosok, mind pedig Selmec követeket küldött Bercsényihez a Zólyom melletú táborba, akik biztonságért könyörögtek a városok és a bányák számára — s el is nyerték azt. Ennek a november 18-ra és 19-re kirendelt követségnek én magam is tagja voltam: azért, hogy megtudjam, mi van benne ebben az újra indult felkelésben, merrefelé irányul és kicsodák azok az emberek, akik fenntartják; s végül, hogy ne csak a hallott vagy olvasott dolgokról számoljak be, hanem azokról is, amelyeket megtapasztaltam és a saját szememmel láttam. A követek közül, akikről szóltunk, a selmeciek voltak az utolsók és éppen ezért meg is dorgálta őket Bercsényi; de amikor végre már kihallgatásra járultak Említést tettünk erről a hadi vállalkozásról munkánk II. kötetében, Zólyom város történetében, a VI. §-ában, a -168. lapon és ugyanott, Besztercebánya történetében, a XIII. §-ban, a 429. lapon; e helyütt is meg akartunk azonban ismételni belőle annyit, amennyi Selmecbányára vonatkozik, azért, hogy mindenki előtt nyilvánvaló legyeit az ez alatt az idő alatt lezajlott események rendje.