Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

szabadítóm, s szétszórta és levágta őket. Azután pedig elfoglalta Léva várát és Bátra, majd onnét Korponára vezette hadseregét: nem akarta ugyanis azelőtt megrohanni Selmecbányát, mielőtt biztos tudomást nem szerzett kémei révén arról, hogy ama gyűlöletes népség eltávozott a bányákból, nehogy a völgyekbe bezárt és kétségbeesésbe kergetett emberek megrongálják a bányaépítményeket és felgyújtsák a várost. Amikor végre tudomást szerzett az ellenség elmcneküléséről, gyorsan Selmecre sietett, a polgárokat hűségre eskette és megparancsolta nekik, hogy fennakadás nélkül és biztonságosan viseljék gondját a bányáknak. Ennek a győzelemnek és Selmecbánya visszafoglalásának az emktése megtalálható a történetíró Wagnernél is:

66 „Hamarjában gyűjtött hadseregével Schkeck Pozsonyba (Felső-Ausztriából szólíttatván ugyanis ki, ide érkezett), onnét pedig Léva alá vonult és ott Ocskayt, a lázadók vezérét — aki éppen azt a völgyszorost tartotta megszállva, amelyen átkelt — könnyű ütközetben megverte; Lévát sok-sok zsákmánnyal, ágyúkkal és zászlókkal együtt elfoglalta, majd Selmecre sietett." — Azt hihetnénk, hogy a magyarok felhagytak a vakmerően megindított háborúval, miután az ezen a vidéken rögtön először megvívott ütközetből legyőzetve távoztak, azonban másképpen történt a dolog és ezt maga Wagner sem titkolja el. „Schkecknek az aranytermő völgyekbe érkezett katonáit először hatszáz felkelő támadta meg, majd megérkezvén Bercsényi és vele a hadsereg is, a császáriak - kisebb lévén a <>

6 VIII. könyv, 749. lap.