Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Selmecbánya Bél Mátyás leírásában (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 4. Sopron, 2004)

Selmecbánya története

munkájához, nehogy a munkálatok megszakadása károkat okozzon. Majd Besztercebányáról, amelyet már teljesen újjászervezett, megérkezett ide Jánoky Zsigmond, akit Thököly a bányaügyek főfelügyelőjévé tette meg. Es ő tökéletesen úgy is viselkedett, mint egy kamaragróf: pedig nagyon is ostoba módon cselekedett, amikor inkább indulatból, mintsem tervszerűségből elkergette innét az idegen származású embereket és amennyi hivatal csak volt a bányaügyek igazgatására, azokat mind az evangékkus vallású polgárok között osztotta szét; visszaállította továbbá a templomokat és az iskolákat, s nem szűnt meg előbb rögvest követni vagy Thökölynck a parancsait, vagy pedig a nyughatatlankodó emberek sugalmazásait, csak amikor már mindenütt teljesen új kinézetet adott a városnak is és a bányászat hivatalnoki karának is. S ez a dolog, amiképpen nem hiányzott belőle a gyűlölködés, később a könyörtelen viszály magvait is elhintette a polgárok között. Egy teljes esztendő telt el olyan viszontagságok közepette, amelyeket a magyarok fel és alá vonuló csapatai, illetve közülük is főleg azok az átkozottak okoztak, akiket korábban csodálatra méltó kedvességgel fogadtak itt. Végül Bécsnek az 1683. esztendei török ostrom alól való felszabadítása, a törököknek a Párkány alá történt visszavonulása és Esztergom visszafoglalása után került ismét Selmecbánya a császáriak hatalma alá — de ekkor is újra csak új bajokat keüett elszenvednie a városnak. Amikor ugyanis a császári csapatok és a velük szövetséges lengyel hadak bevonultak Selmecre, nem lehet elmondani, hogy mennyire szabadosan bántak mindennel. S bizony könyör-