Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

arról az ártalmáról nem beszélünk, amely a szénégető és a fémolvasztó műhelyek miatt van, leginkább akkor, amikor felhős és esős az időjárás: ekkor ugyanis mindent elborít a füst, amelynek belélegzése az érctartalorn miatt árt a tüdőnek és a vérnek. Akik azonban megtanulták a levegő ártalmának az elviselését, azok egészségük megromlása vagy károsodása nélkül a késő öregségig is eljutnak; jóllehet már ritkák az olyanok, sőt alig vannak, akik betöltik a hetvenedik életévüket — de nem a levegőnek az ártalmas volta miatt, amit szóvá tettünk, hanem inkább a saját hibájukból. XV. § Ami a város rendezettségét és tisztaságát illeti, sok van benne a szászokra valló szépségből és célszerűségből. Az utcák szélesek, de nem mindenütt vannak kővel borítva, mert a talaj önmagában is sziklás és főleg az Alsó utcában a legnagyobb részét fehér foltokkal beszórt vörös márvány fedi. Az utcákhoz hasonló módon nagyszerű a főtér is és alkalmas arra, hogy befogadja azt a tömeget, amely kereskedés végett itt a hetivásárokon összegyűlik. Díszes voltához illenek a magánemberek házai is, amelyek szilárd építésűek, jóllehet gótikus stílusban épültek. Ez alatt azt a régi építészetet értem, amely főleg a barbár korszakokban virágzott. Azt is a város legfőbb előnyei közé sorolhatjuk, hogy nemcsak a főtérnek vannak mesterségesen készített kútjai, hanem minden egyes utcának is: ezekből szakadatlanul bugyog a víz, amelyet víztartókban fognak fel. Még a magán-