Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

pán úr visszavonhatatlanul hajtsa be ama kétezer forint büntetést és az összeget fordítsa a királyi kincstár céljaira; de maradjon függőben a végrehajtás addig, amíg őfelsége felül nem fogja vizsgálni a besztercebányaiak ezen ügyét." — Eddig a törvény szavai, amelyeket két okból kifolyólag is jónak láttunk idézni: egyrészt azért, hogy nyilvánvaló legyen, milyen nehezen engedték át a németek a szlávoknak a hivatalviselés előjogát, másrészt pedig azért, hogy felfedjük a forrását és eredetét annak a gyűlölködésnek, amely még azután is tartott a két nemzet között és amely még ma sem hunyt ki tökéletesen. A besztercebányaiak végül engedelmeskedtek a király parancsának és az ország rendjei akaratának, s kényszerűségből ugyan, de befogadtak néhányat a szlávok közül abba a külső tanácsba, amelyet „huszonnégy személyes tanácsnak" is neveztek. Később pedig, 1650. március 12-én kölcsönös megegyezéssel véget vetettek a viszálykodásnak, s ettől kezdve szlávokat és magyarokat is választottak a tanácsba. A város falain belül ekkor kezdték el építeni a Szentlélek templomot, ahol a szláv nép tagjai a saját nyelvükön hallgatták az istentiszteletet. XI. § Miután Bocskai hadaitól elszenvedték azt a bizonyos vereséget, a besztercebányaiak nagyobb figyelmet kezdtek fordítani a saját dolgaikra. így a várost, amely legnagyobb részében ekkor még meg volt fosztva erődítményeitől, az 1608. esztendőben fallal kezdték körülvenni, s az arra alkalmas