Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

helyeken tornyokat, vagyis bástyákat építettek, amelyeket később a mesteremberek " céheire bíztak rá, hogy ezek lássák el a védelmüket. Alig fejezték be azonban az elkezdett munkát, amidőn Erdélyből a lázadás új vihara árasztotta el az egész Magyarországot és forgatott fel fenekestül mindent. Erdélyország fejedelme, Bethlen Gábor ugyanis külföldi hatalmakkal szövetségre lépve, áradat módjára betört e vidékre, miután csaknem valamennyi nemzet hajlandóságát megszerezte. Legelsősorban a bányavárosokat fenyegette, azért, hogy anyagi erőre tegyen szert a mennél gyorsabb hadviselés érdekében. Ennélfogva a felkelők Szécsi György vezérsége alatt az elsők között támadták meg Besztercebányát. A polgárok nem mertek ellenállást tanúsítani, így 1619. szeptember 22-én a lehető legkedvezőbb feltételek mellett átadták a várost: megtanulták ugyanis a minap kiállóit határtalan szenvedésekből, hogy nehéz, sőt halálos veszedelemmel járó dolog szembeszállni az áradattal. Es ennek az előrelátó bölcsességnek lett aztán a következménye, hogy a besztercebányaiak dolgai nemcsak épségben maradtak a sokáig elhúzódó Bethlen-féle felkelés teljes időtartama alatt, hanem még virágzóbbakká is lettek. Amikor ugyanis Bethlen Gábor 1620-ban Pozsonyból visszatért, sokáig vendégeskedett Besztercebányán, azokban az épületekben, amelyek a főtér északi oldalán állanak és amelyekre a rák jele van kitéve. Talán volt valami előjel is abban, hogy éppen 13 Ezért nevezték ezeket így: Goldschmids-Bastay, l'lcischhacker-Bastay, I Iutcr-Bastay, Bindter-Bastay, és így tovább.