Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

Et dociles adhibe dictis praesentibus aures, Gratior est ipsi victima nulla Deo. Quare age, tu reverere Deum, verumque timorem Illius in tacito pectore semper habe! Mit Gottes Hülff goss mich Martin Schreiber. Ex impensis civitatis et fraternitatis sectorum" fusa." [A szent fény által kényszerítve szólok: gyülekezzetek, polgárok! Itt az idő, hogy megtanuljátok a legnagyobb Isten igéit. Az üdvösséget hozó templom küszöbére lépve vigyázzatok, nehogy tétovázni kezdjen a láb, és tanulni vágyó fületeket nyissátok meg a mondottak előtt — egyetlen áldozat sem kedvesebb ennél Isten előtt. Nosza, tiszteld hát az Istent és mindig legyen meg csendes szívedben az iránta való igaz félelem! — Schreiber Márton készített engem Isten segítségével. A városnak és a bányászok társaságának a költségén öntetett.] — Ezek a versek vannak tehát belevésve az ércharangba, hog)' 8 A felirat helytelenül nevezi a bányászokat sectoremak: a latinoknál ugyanis más volt ennek a szónak a jelentése. Plautusnál a sectores %onae öwágót jelent (németül: cin Beütel-Schneider), Cicero sector bolti et bonorum kifejezését pedig így mondhatnánk: gyilkos és az elkobzott jószágok felosztója (németül: ein Gut und Blut-Igel). Fraternitas sectonim alatt tehát collegium metallicorumot (bányászok társasága, németül: die Berg-I lauer Zeche, vagy Bruderschafft) kell érteni. - Bizonyos, hog)' emiatt a kegyes cselekedet miatt van meg manapság is a bányászoknak az a joga, hogy ha akarják, ennek a harangnak az ütésével gyászolhatják meghalt társukat, mégpedig olyanképpen, hogy nem fizetnek a harangozásért; jóllehet a város tanácsától nyerték ezt a kiváltságot.