Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Besztercebánya szabad királyi és bányaváros története

a többi feliratról ne is szóljunk: még négy nehezen olvasható sor látszik ugyanis rajta. Es innen van, hogy ezt a hatalmas jószágot a város kincsei között tartják számon, nem pedig az egyház adományai között, ahogyan az másutt szokás — nincsen ilyen adománya ugyanis az egyháznak. A város előkelő polgárai egyébiránt akkoriban egyházi felszerelést, papi miseruhákat és sokféle egyéb ékességet is adományoztak a templomnak. - És eddig tartott Besztercebánya boldog gyarapodása, amelyről a királyok kegyelme éppen olyan szorgalmatosan gondoskodott, mint ahogyan a polgárok iparkodása: de amelyet csaknem teljesen semmivé tett egy gyászos katasztrófa akkor, amidőn véget ért ez az évszázad. Az 1510. esztendőben ugyanis, április havának a 10. napján a város tűz által megemésztetvén, úgy látszott, hogy minden tökéletesen megsemmisült — ha a bányákból származó jövedelmek nem keltették volna hamvaiból újra életre, s nem tették volna még ragyogóbbá. Akkor hamvadt el — s ez valóban pótolhatatlan veszteség volt — a városi levéltár is, és csak az a néhány oklevél vészelte át ezt a csapást, amelyek talán magánszemélyek kezénél voltak. VIII. § A XVI. század beköszöntekor tehát siralmasan álltak a besztercebányaiak dolgai. Ámde akkoriban könnyű volt helyreállítani az ilyesfajta károkat, mivel a korszak szokása szerint mérsékeltek voltak az adóterhek és akkora volt a fémek bősége, hogy úgy látszott: biztosan és gyorsan enyhí-