Bircher Erzsébet szerk.: Bányavárosok a legkegyelmesebb királyok uralkodása alatt, Válogatás Bél Mátyás leírásaiból (Központi Bányászati Múzeum Közleményei 3. Sopron, 2004)

Libetbánya szabad királyi és bányaváros története

tusban tisztelendő atyának, Demeter úrnak, az isteni könyörületből a Négy Megkoronázott Szentek egyháza presbiterének, a legszentebb római anyaegyház kardinálisának, az esztergomi egyház kormányzójának és ugyanazon hely örökös főispánjának, udvarunk kancellárjának, szeretett hívünknek a keze által, az Úr 1382. esztendejében, február Idusának a harmadnapján, országlásunknak pedig a 41. esztendejében." — Ezekben a kezdetekben áll tehát Libetbánya szabad várossá emelkedése. Lajosnak ezt a kegyelmét azután érvényesnek fogadták el az őt követő királyok is. Mária pedig versenybe szállni törekedett az atyjával: „A malmot, a mészárszéket és a fürdőházat" — ahogyan oklevelének a szavai mondják — „és bármilyen más haszonvételt, amelyet egykoron a Slygeumék mondott Stantzor Mihály a polgároktól ténylegesen elfoglalt és a maga kezénél tartott, a legfelségesebb királynénak, Erzsébet asszonynak, legkedvesebb édesanyjának az előzetes beleegyezésével és jóindulatú akaratából, valamint főpapjainak és báróinak a megfontolt tanácsára visszaadta örökös birtoklás végett hűséges polgárainak és azok valamennyi utódjának. Budán, Krisztus Testének az ünnepén, ugyanazon 1384. esztendőben." Ez származott Máriától. Azután Zsigmond adományozott előbb Budán, Szent Fülöp és Jakab apostolok ünnepének az előestéjén, 1405-ben kiadott oklevelével a libetbányaiaknak mentességet mindazoknak a vámoknak a megfizetése alól, amelyeket bárhol Magyarországon szedni szoktak a kereskedőktől; majd ezt a kiváltságot Pozsonyban, Szent Katalin szűz ünnepén, az 1434. esztendőben teljességgel meg is